Vágtázó Csodaszarvas koncert volt. Nehezen találtuk meg a rituálé helyszínét. Végül bejutottunk. Ám Grandpierre Atilla így is késett. Ránéztem az órámra, és megjegyeztem, hogy az isten manifesztációja várat magára. Csak gondolatban jutottam el idáig, mire kimondtam volna, üvöltve rontott be a színpadra. Erről szól az egész, üvölts, amíg még képes vagy rá. Valamiféle fura gnosztikus filozófia lehet mögötte. Érdekes, hogy én a többé-kevésbé agnosztikus hozzáállásommal is így látom a helyzetet, hogy üvölteni kell. Itt meg emlegethetném Allen Ginsberget meg az Üvöltést.
Mindenesetre Grandpierre nem hazudtolja meg a nevét, olyan, mint egy elbaszott kakas. Jön, ugrál, üvölt, és az emberek körtáncba kezdenek, amikor megérkezik. Ez stimmel a kakas mögöttes tartalmával is, hisz a kakas kukorékolására múlik el a sötétség. Azt hiheti az ember, hogy ez történik akkor is, amikor G. A. üvölti, hogy ,,tudatom világító fáklya”.
Szomorú, hogy a nagy sámántánc-pogó közben elhagytam az órám. Lerepült a kezemről. Később kiderült, hogy egy nő megtalálta. Találkoztam vele, és visszaadta az órát. Megjegyezte, hogy emlékezett rám a koncertről, kíváncsi vagyok rá, hogy melyik momentumra. Vajon arra, amikor vetkőztem, vagy arra, amikor próbáltam minél több jobbikost fellökni? Hát, ennek tükrében, mert emlékezett rám, és megtalálta az órámat, ha jobb nő lett volna, biztosan meghívtam volna egy kávéra jutalomból. De ez elmaradt.
Egyébként az órám, amikor visszakaptam állt, és a szíj sem volt a helyén, de otthon 5 perc alatt sikerült megjavítanom. Ha ezt tudom, akkor hazafele a koncertről nem biztos, hogy nekiállok rugdalni a kukákat. Bár sok kárt nem okoztam vele, viszont Tünde és Winu egész jól szórakozott rajta azt hiszem.
Ami meg bizonyos, hogy Winu szavaival élve ez babazsúr volt az eredeti VHK-hoz képest, mindenképp kell legalább egy, az eredeti VHK-hoz hasonló koncertre menni.
