56 éve béke van ebben az országban. 56 éve nem dúlt fegyveres harc a Föld eme szegletében. Ez vajon sok vagy kevés? Túl sok, vagy nem elég?
Akármelyik is a helyes válasz, mindegy. A lényeg az, hogy nem történik semmi. Nem is történt. Nincs békés fejlődés gazdasági vagy társadalmi tekintetben. Nincs forrongás az emiatt érzett elégedetlenség következtében. Egyszerűen semmi nincs, csak béke, vagy megbékélés.
Nincs XXI. század, sem XX. Átmenet sincs. Vagy van, csak nem tudom? Vajon ugyanez történt a XIX. és a XX. század fordulóján? Minden üres. Nem értékvesztettségről beszélek, utálok arról beszélni, és nem is tartom érdekesnek. Nem élünk, és nem is vagyunk halottak. XX. századi kérdéseket feszeget a politika, XX. századi válaszokat ad, a mégis felmerülő XXI. századi kérdésekre is. Impotens ország. Az egyetlen dolog, amiben modern, az a dohányzás kérdése, ebben a tekintetben ugyanazt csinálja, amit a nyugati országok.
Minden kisstílű, semmi sem nagyvonalú. Nincsenek kollektív irányok, sem a művészetben, sem a politikában. Nincsenek irányzatok, nem lehet azt mondani, hogy lám, én a bauhaus eszmét vallom. Szabad ezt mondani, de senkit nem érdekel. Ha azt mondom, hogy népies vagyok, ugyanaz a szürke massza nyeli el a hangomat, mint a bauhaus esetében. Természetesen vannak rétegek, ahol mindennek van jelentősége, ám ez a réteg rendkívül vékony. Lám, itt is XX. századi dolgokról beszélek. Ki KELL találni valami mást, el kell szakadni, meg kell alkotni a mi generációnk saját elképzeléseit, minden tekintetben. Ahol már XXI. századi dolgokról beszélünk, és új válaszokat keresünk rájuk. Pedig még én sem vagyok képes XXI. századi kérdéseket feltenni. Pedig vannak, csak meg kell őket fogalmazni, és észre kell őket venni. Mit teszek? Élek, valamennyire. Apatikus vagyok, narcisztikus, önző, céltalan. Persze, szeretnék mérnök lenni. Szeretnék művész lenni, szeretnék művelt lenni, szeretnék ember lenni. Szomorú, én vagyok az legemberebb, és így sem közelítem meg azt, aminek embernek kellene lennie. ÉRTED, HOGY MIRŐL BESZÉLEK?! Lófaszt. Én sem értem. De tudom, hogy így nem lehet létezni, kell a váz, és nem valami vallási fanatista hóbort, nem valami szélsőjobboldali ideológia. Haldoklik ez a kurva civilizáció. Egy kibaszott impotens országban élek. És nincs más sem, amire azt mondanám, hogy ez igen, ők bezzeg megcsinálták, követni kell őket, nincs egy fáklya, ami világít ebben a dohos kriptában, ahol Hitler szétmállott csontváza a társaságom. Horthy Miklós fehér lova is csak azért nincs itt, mert belőle kolbász készült. De nem akarom elbagatellizálni. Nincs eszme, de ezt már mondtam. Nincs motiváció, hogy én azt mondjam, hogy igenis, mérnök akarok lenni, építeni fogom a szocializmust, nincs az, hogy művész akarok lenni, mert elfogadhatatlan, hogy senkinek fogalma sincs semmiről. Fáklya akarok lenni. De hogy kell lángra lobbantani egy rakás nyálkás, rothadó fát, ami ha közelítem hozzá a tüzet, csupán sziszegni kezd?
20 éves vagyok. Égnem kellene, hevesen. József Attila 20 évesen lángokban állt. Én pedig csak, generációm többi tagjával együtt, néha elmegyek meginni egy-két sört, és közben a nagy ősökről beszélünk. Mi kell ide? Háború, vagy hosszabb béke?
