Az előző írást azzal a kijelentéssel zártam, hogy egy az Isten. Valójában kettő is lehetne akár. Az egyik a Mámor a másik a Pénz. Nem, a mámor nem jó szó, hisz ennek a mögöttes tartalma teljesen emberi. Kapcsolódik hozzá a szerelem. Inkább hívjuk Részegségnek.
Maradjunk annál inkább, hogy Isten olyan mint a pénz. A szó hétköznapi értelmében. Valójában csak egy konvenció, és megfoghatatlan. Az egy dolog, hogy a pénzt, ha készpénz meg lehet fogni, de az a darab papír ténylegesen nem ér semmit. Ha meg a pénz bankszámlán létezik, akkor tényleg semmi, csak hisszük, hogy van, és értéket tulajdonítunk neki. Isten is ilyen, az olyan ember számára, aki hisz benne. Meg azok számára is akik nem, hisz akik hisznek, azoknak ez meghatározza a cselekedeteit, így áttételesen a nem hívők tetteit is.
Nem értem, minek foglalkozok ezzel a kérdéssel ennyit, hisz nem hiszek.
