Tegnap volt az 52. évfordulója Nigéria függetlenné válásának, és hála egy barátomnak részt vehettem az ezt ünneplő partyn.
Az nem volt meglepő, hogy sokkal több fekete volt, mint fehér, ez jól reprezentálta a világ népességében a valós arányokat.
Ezek az emberek idejöttek Afrikából. Nyilván a háború és a nélkülözés elől, a jobb élet reményében keltek át a tengeren. És egészen beolvadtak. Isszák a lóhúgy ízű Drehert, a whiskeyt, ami végigmarja a torkukat, bebasznak, és sokan játsszák azt az idióta játékot, amit futballnak neveznek, és még korábban kitalálták Angliában, mert a kocsmai verekedés nem az igazi, abban túl sokan megsérülnek. De miért? Azt hiszik, hogy ez jó? Biztos vagyok benne, hogy a mangónak meg a banánnak sokkal jobb íze van, és azt csakúgy le lehet szedni a fáról, ami egyébként is egész évben terem. Muszáj, hogy elhiggyék, hogy ez jó. Az teljesen érthető, hogy egy európai kultúrkörből származó ember alkoholista lesz, hisz olyan eszmét szív magába tudatosan vagy tudattalanul, ami arról szól, hogy bűnös vagy a születésedtől fogva, és meggyilkoltuk a feltételezett Isten fiát, aki szintén Isten volt. Emellett az életét munkával tölti, a munka gyümölcsének komoly részét odaadja különböző felettes szervezeteknek, akik ebből templomokat vagy Parlamentet emelnek Isten vagy a saját dicsőségükre. Ettől a valóságtól természetes, hogy az ember szabadulni akar, és ezért iszik. Lehet, hogy ez európai kollektív tudat meghasadt. Illetve nem is meghasadt, hanem alapjáraton skizofrén. Lehet, hogy azzal kezdődött, amikor a Biblia szerint a fiktív/nem fiktív megváltó azt mondta, hogy meg kell adni a császárnak ami a császáré és Istennek ami az Istené. De nem kezdődhetett ezzel, hisz ezt az emberek a reformációig nem is fogták fel. Bár eszerint éltek.
Az is rendkívül visszás, hogy ezek az emberek az ünnepen nem csupán isszák a lóhugyot, hanem engem is meghívnak rá. Én nyilván iszom, mert európai vagyok, de ők mért adnak nekem? Mért ne adnának? Nekem nem kellene, hogy bűntudatom legyen, a magyarok nem vettek részt a gyarmatosításban, meg németek sem, angol és francia vér pedig nem folyik az ereimben. Mégis amikor kimentem rágyújtani a hely elé, Európa és a magyarság minden nárcizmusa, bűntudata, és önzése manifesztálódott abban a mozdulatban, ahogy a dekket hűvösen a macskakőre pöccintettem.
Nem érem fel ésszel, hogy korábban amikor a rabszolga kereskedők elmentek Afrikába, és nem erőszakkal vitték el onnan az embereket, hanem megvették őket a törzsfőnöktől akkor mit mondtak neki? Nesze, itt egy üveg rum, rossz íze van (legalábbis a mangóhoz meg a banánhoz képest, amiért csak ki kell menni az erdőbe), ha megiszod hányni fogsz tőle, elájulsz, nem leszel tudatodnál. Ha egész életedben iszod, akkor hamarabb meghalsz, és el is butulsz. Kapsz egy egész üveggel, ha adsz 100, egészséges férfit. Akiket majd az aranybányában dolgoztatok, hogy az ott kitermelt ércből díszítsem fel templomainkat, amik az én Uram dicsőségét hirdetik évszázadokon keresztül. Ez egy valódi véráldozat. Nem szólhat az Újszövetség megbocsátó Istenének.
De mért fogadta el a törzsfőnök az ajánlatot? Vajon kíváncsi volt? Akkor sutba dobhatjuk Goethe-t, és Doktor Faustot, meg a tudásvágy általam európainak tartott eszméjét. De ha kíváncsi volt, akkor miért nem ő jött rabszolgasorba taszítani az európai népeket? Vagy pusztán nem volt szüksége azokra az emberekre? Ez esetben ő áldozott.
Egy Istennek áldoztak mind a ketten. A törzsfőnök az oltárhoz hajtotta a bárányokat, a felfedező pedig egy mozdulattal elmetszette a torkukat. Zajtalanul és félelmesen.
